Gyakran ismételt kérdések

Az alapfelület mozgásából származtatható hajszálrepedéseknek több típusa lehet. A repedések nagysága, kiterjedése, formája minden esetben utal az azt kiváltó okra:

- nem túl hosszú, egy pontból kiinduló, vagy nem egzakt formájú táblás, hálós repedések.

Ezeket a felületen, a feldolgozást követő pár napon belül megjelenő hajszálrepedéseket az alapvakolat száradási-zsugorodási repedései okozzák. A homlokzat-színezés előtt, a külső homlokzaton nem minden esetben vannak látható jelei annak, hogy az ásványi alapfelület nem megfelelő minőségű. A leggyakrabban hagyományosan kevert mész-cement vakolatokon vagy perlites hőszigetelő alapvakolaton jelentkeznek, abban az esetben, ha nem várták meg az alapvakolat megfelelő száradását, nem tartották be a megfelelő technológia időket, az alapvakolat és a homlokzati fedővakolat felhordása között. Ezért a vakolatban lévő felesleges nedvesség eltávozása és az ezzel együtt járó vakolat zsugorodása, a homlokzat-színezés után is folytatódik.

Az ilyen jellegű repedések szinte kizárólag keménytáblás polisztirol alapú külső homlokzati hőszigetelésen láthatóak, ahol a repedések elhelyezkedése egybeesik a szigetelő lapok széleivel. Gyakran látható jelenség, amikor az ilyen jellegű repedéseknél, a beszivárgó víz és a fagy hatására a bevonat tovább roncsolódik, láthatóvá válik a polisztirol tábla és a sérült hőszigetelő rendszer mögött beázások jelentkeznek. A hiba okát a hőszigetelő rendszerben kell keresnünk. Az esetlegesen nem megfelelően pihentetett polisztirol lapok mozgása lehet az egyik kiváltó ok. A táblák mozgásából adódó repedések a homlokzat-színezés után, akár hónapok múlva is kialakulhatnak, mert a hőszigetelő lapokra kerülő hőszigetelő rendszerragasztó, és az abban elhelyezett üvegszövet erősítő háló hosszabb ideig képes felvenni a tábla mozgásából adódó nyíró erőket. Amennyiben a polisztirol táblák megfelelő minőségűek, sajnos még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy a felületen nem keletkeznek repedések.
Gyakori hiba a nem megfelelő minőségű üvegszövet erősítő háló használata. Fő ismérve az üvegszövet hálóknak a háló négyzetméterenkénti súlya, ez összefügg a szakító szilárdságával, amely gyenge minőségű hálóknál sok esetben tekercsenként változik. A hőszigetelő rendszerek lényeges pontja a hálóágyazó ragasztó vastagsága. Nagyon sokszor a hálóágyazó ragasztó vastagsága nem megfelelő és ez vezethet, hosszabb idő alatt kialakuló, táblás formájú repedésekhez.

Ezek a repedések túlmutatnak a hordozó alapfelület minőségén, hiszen az ilyen repedések minden esetben az épület mozgásából, süllyedéséből, szerkezeti konszolidációból, statikai hibákból eredeztethetőek. Ezek a kiváltó okok nem vezethetőek vissza a homlokzat-színezésnél elkövetett hibákra.   
Vizsgáljuk meg, milyen lehetőségeink vannak a fent említett hibák kijavítására. Talán a legnehezebb dolgunk az épület szerkezet mozgásából adódó repedésekkel van, hiszen ezekben az esetekben először a repedéseket kiváltó statikai hibákat kell megszüntetni és csak azután lehet javítani a homlokzatot. A felületen lévő anyagtól függetlenül elmondható, hogy csak önmagában egy újabb festék vagy fedővakolat réteg felhordása nem elegendő. Tartós megoldást, a repedések végleges eltüntetését csak a felület teljes újrahálózásával lehet elérni. A repedezett felület pormentesítése után - ásványi nemes vakolatok estén egy mélyalapozást is közbe kell iktatni - egy ragasztó tapaszba ágyazott üvegszövet erősítő hálóval, elejét lehet venni a további repedések kialakulásának. Az így javított felületre, már bármilyen festék vagy vékony vakolat felhordható.

A jelenség oka a szabad mész vándorlás. Az ásványi alapfelületen létrejövő szabad mész leggyakrabban az őszi nedves, párás időjárás során végzett kivitelezés után szokott megjeleni, ha az egyébként elhúzódó, cement kötésű alapfelület teljes kötését-száradását nem várták meg.   
A cement égetése során 1-4 m % szabad CaO keletkezik. Ha a cement kötési folyamata során ez a kalcium-oxid továbbra is szabad állapotban marad, tartós nedvesség hatására kalcium-hidroxiddá alakul.
A jó vízoldhatósága miatt a Ca(OH)2 a felületre diffundál. A javítás során olyan anyag jöhet szóba, amely vegyi úton is megköti a kalcium-hidroxidot, erre a homlokzatszínezés anyagai közül csak a szilikátkötésűek alkalmasak. A káli vízüveg, mint kálium-metaszilikát, oldhatatlan kötésű kalcium-hidro-szilikátot képez a kalcium-hidroxiddal, így egy szilikát alapozóval történő alapozás és egy szilikát festékkel történő átfestés tartós megoldást eredményez.

Időjárási hatásoknak kitett, általában északi homlokzatokon jelentkezik. A kialakulását a már fertőzött alapfelület okozza vagy az alga, más néven moszat spórák levegőben való terjedése miatt, a környező homlokzatokról átterjedő fertőzésből alakulhat ki. A különféle alga (chlorophyta, pheaophyta) törzsek megjelenése mellett, előfordul moha és zuzmó is. Sajnos a műgyanta kötésű festékek és vakolatok hajlamosabbak az algásodásra, mint az egyéb kötőanyagú bevonatok. Önmagában azonban a homlokzat elhelyezkedése és a spóra fertőzöttség nem minden esetben váltja ki az algásodást. Gyakran a nem megfelelő bádogozásból, csatornázásból adódó folyamatos nedvesség vagy a homlokzathoz közel, túlságosan sűrűn ültetett növényzet által létrehozott párás mikroklíma hatására alakul ki.
Az algás felületek javítása előtt mindenképpen érdemes szakértő véleményét kikérni, hiszen az eltérő biológiai életformák más jellegű kezelést igényelnek. Semmiképpen nem ajánlatos savas vagy lúgos lemosó oldatokkal kezelni ezeket a felületeket, mert megmarja a homlokzatszínezéshez használt anyagok kötő anyagát, vagy az azokban lévő színező pigmentet. Tartós megoldást a biológiai alapon működő biocidekkel lehet elérni. Az ilyen hatóanyagú lemosó oldatok használata után, a még látható elszíneződést, egy a későbbi fertőzések megakadályozása miatt alga gátló adalékkal ellátott, külső homlokzat festékkel történő átfestés eltünteti.

Amennyiben az alapfelület tapadószilárdsága megfelelő, abban az esetben ezek a hibajelenségek, a festék vagy vékony vakolat megfagyására utalhatnak. Az ásványi vakolatok kötését a cement, a vödrös kiszerelésű műgyanta kötésű vakolatok szilárdságát a diszperz rendszer száradása adja, ha alacsony hőmérséklet és magas páratartalom mellet történt a feldolgozás, a felület száradása jelentősen hosszabbodik. A hosszabb száradási-kötési idő pedig a fagyásveszélyt hordozza magában. Amennyiben a feldolgozás után a még nedves felület megfagy az első hiba jelenségek jellemzően, tavasszal jelentkeznek. A javítást a nem megfelelő szilárdságú bevonat eltávolításával kell kezdeni, majd egy mély alapozás után, vékonyrétegű ragasztótapasszal kiegyenlíteni a foltszerű javításokat. Ezután lehet megfelelő időjárási körülmények között elvégezni az újabb homlokzat-színezést.